2015. november 4., szerda

Mostanában

  Elég rohanós napjaink vannak. A hétvégén elbúcsúztattuk Angliába költöző húgomat és a férjét. Biztosan nagyon jó lesz ott nekik, és nagyon jó volt mindenkit egyszerre látni egy kis időre. Persze nagyon fog hiányozni, és már keresgéljük a megoldást, hogyan fogunk mégis sokat beszélgetni továbbra is.
   Oszi igyekszik fogakat növeszteni, és már vagy két hónapja minden éjjel sokszor felkelt fájdalmasan sírva. Gyógyszerrel karbantartható, de mégsem adhatok heteken át minden estére fájdalomcsillapító kúpot. Mára már látszik a két kis gonosztevő, alul fehérlenek, még nem törtek át, de már majdnem. És az utóbbi két éjszakát átaludta. Már kezdek egész jól lenni.

  Ma végre megint eljutottunk Tücsökzenére. A két kicsivel mentem, Jancsinak vittük a babáját, hogy ő majd azzal játsza végig a dalokat. Meg is próbálta, egy darabig ment is, aztán elég szomorkás lett, nehéz lehetett neki, hogy eddig ez a mi kettőnk ideje volt, jó, Oszival a háttérben, de most teljesen Oszival vagyok. Az utolsó pár dalra kölcsönadtam Oszit Katának, és Jancsival foglalkoztam, így már sokkal jobb volt. Nehéz ez, mert Oszi is igényli, hogy vele legyek, és néha csak vele. Jancsi pedig sokszor türelmes vele, és nagyon szereti, máskor viszont szó nélkül - vagyis minél nagyobb csendben - odaüt, csak a felharsanó zokogásból tudom meg, hogy mi történt. Jancsi amikor csak tud, lefoglal magának. Egyensúlyozok. És a két nagyról még szó sem esett. Pedig milyen jó is volt ma este, amikor Misi bújt az ölembe öt percre!

  Tegnap jutottunk hozzá, hogy kifaragjuk a várakozó tökünket. Egyik oldalát Erzsó, a másikat Miska készítette minimális segítséggel. Így a töknek két arca lett, a gyerekszoba ablakából jól látható helyen trónol a kertben, és néha megfordítjuk, hogy a másik fele legyen felénk.

 Vasárnap Andrissal készítettek gesztenyefigurákat a gyerekek, az idei kedvencünk Andris "Gesztenyetoája" (vö. Lego Bionicle).
 Jancsi ilyen magas tornyokat épít duolóból:
 Erzsónak pedig levágtuk a haját. Mert Jancsi belenyírt a végébe a szabóollóval. Erzsó el volt kenődve, meg kellett ígérnem, hogy a lehető legkevesebbet vágom le belőle. Ez a végeredmény, maradt azért hossza.