Múlt heti izgalmak, három új unokatestvér

   Ilyen még nem volt, nem is hiszem, hogy lesz, múlt hétig mind az öt testvérünk babát várt (ketten még mindig). Tudtuk persze, hogy közülük három szinte egyszerre fog érkezni, de a babák nem siettek. Én, aki három szülést letudtam a 38. héten, és csak a negyediknél kellett 39 hetet és még pár napot várnom, már teljesen tűkön ültem, ahogy a kismamáink sorban a 40. hétbe értek, betöltötték, és semmi. Ők is nagyon várták már a kicsiket, és mi is - na jó, csak én, Andristól távol áll az ilyesmi -  egyre gyakrabban nézegettük a telefonunkat, nem jön-e hír.

   Mota első babáját várta, Fanni a másodikat, ők mindketten az István kórházban szültek. Mota kezdte a sort, és február 16-án megszületett Lotti Katalin! Kicsit hosszadalmas, de szép, hősies szülés volt, Toto (az újdonsült apa) nagyon büszkén mesélt róla a tejfakasztón. Andris viszont nekem nem mesélt sokat, Mota helyett pedig nem mesélem el az egészet, legyen elég annyi, hogy boldogan, és egészségesen mentek haza pár nap múlva.
Andris épp előadást tartott az Eltén, így csak egy fél éjszakával maradt többet távol a tejfakasztó miatt, ahol nagyon jól érezte magát, és ahonnan nagyon alkoholszagúan ért haza az éjszaka és szépen közepén. 

   Fanni azért is várt nehezen az utolsó napokban, mert nagyon szerették volna, ha nem nő óriásira a baba odabent, és sikerül császár nélkül kibújnia. A 40. hetet betöltve meg kellett mutatnia magát a főorvosnak, aki viszont nem támogatta a császár után nem teljes 2 évvel következő hüvelyi szülést, mint olyat, és még aznap megműtötte Fannit. Gyönyörű Palkó fiuk született, majdnem négy kilóval, 18-án. Őt lesz a legkönnyebb megjegyezni, mert ez a nap Oszi szülinapja is. Másnap este tejfakasztó, kicsit szűkebb körű, de Andrisnak is nagyon fontos volt.

Eszter még két napot várakozott, hogy szép sorban szülessenek, és gyönyörű otthonszüléssel érkezett Ádám, 20-án. Az ő történetüket itt olvashatjátok: http://nagykalandunk.blogspot.hu/2016/02/adam-szuletese.html
Ők most Angliában vannak, ahol ez a normális, csak az megy kórházba, akinek valami baja van, a gyerekek több, mint fele otthon születik, persze nagyon felkészült szülész figyelme alatt. Ez nem orvost jelent, nekik a kismamák kísérése, a szülés levezetése, ha komplikációmentes, és utána is a mama vizsgálata, segítése a dolguk. Nagyon elégedettek voltak az egésszel. Mi pedig a kis Ádámmal.

Képek később, mind gyönyörűek!!!
És Oszink első születésnapjáról is írok majd, most sajnos nincs elég időm...

Yoda mester

Éjszaka elkészült Misi jelmeze is. A kesztyűt ő szabta ki, kitartó volt, és ügyes. Negyed 11-kor elment aludni, én még kicsit varrogattam, a többit hajnalra hagytam. Végül fél 5-től 6-ig dolgoztam még, és visszafekhettem még egy kicsit.

 Az óvodában egész Star Wars kollekció volt, nagyot buliztak. Misi is szépen elmondta a versét, amit Andris írt neki.

Az erő legyen veletek, az én nevem Yoda

fénykardozni tanult tőlem sok Jedi-lovag

Darth Vadert is tanítottam meg Obivant is

bölcsességem ismeri az egész galaxis

A Dagobah mocsarában vagyok remete

otthonomból elűzött a klónok serege

kicsi vagyok, öreg vagyok, hegyes a fülem,

erős vagyok, az erő a szövetségesem

 Amig én Misivel a farsangon voltam, Teréz vigyázott a gyerekekre otthon. Délután pedig újra eljött, hogy Erzsó elmehessen a versenyre, amire készült. Utána pedig jót kártyáztak.
Nagyon nagy segítség nekünk Teréz, olyan jó, hogy ha végképp bajba kerülök, őt meg lehet kérni gyerekvigyázásra. Most Andris Bécsben van, nem tudtam volna máshogy megoldani, a kicsik pöttyösek még, nem vihetem őket óvodába, iskolába... Szóval köszönjük, Teréz!

Ennyi volt

Hiába pöttyös mostmár Oszi is, hiába van 39,8 °C-os láza, hiába sír órákat, a bárányhimlőnek ebben a házban befellegzett. Vége, nincs többé megfertőzhető alany. Na jó, Andrisra még kíváncsian várunk, mert ő még elvileg nem volt, de ha ezt a négy-gyerekes rohamot kibírja, akkor valószínűleg mégis átment már rajta valamikor. Ő azt mondja, hogy annyi volt rajta a szeplő, hogy nem látszottak tőle a kiütések. Lehet.
Oszi, miután lenyomtam a lázát, egész vidáman játszik.

Jancsi már sokkal jobban van, délelőtt beszállt a nagy festegetésbe is, ami már a gyógyulás jele. Sokat fejlődött, szép tiszta színeket használ már, nem keveri össze az összes színt a feketével.
Misi egy gyönyörű szörny-várat festett rézágyúval, Erzsó pedig egy szép színes nonfiguratív képet, ki is tettem őket a falra. 

Nagyon örültem, hogy festegettek, mert így  a betegségben szabad volt mesét nézni is, és bizony elég sok értékes órát töltöttek a gép előtt. Ma azonban hamvazószerda van, és reggel elmeséltük a gyerekeknek, hogy itt a nagyböjt, és próbálunk jobbak lenni, közelebb kerülni a Jóistenhez, és rá gondolva lemondani erről-arról. Nekem is vannak nagy elhatározásaim, amit el is mondtam nekik, erre Misi kijelentette, hogy akkor ő nem néz mesét. Erzsó is csatlakozott. Azóta Misi "bölcsen" átalakította az elhatározását, hogy ő inkább minden nap mást talál majd ki, csak a mai napon nem néz mesét. Erzsó már jobban érti a lényeget, így kitart az elhatározása mellett. Dea mai nap így is mesementes volt. Jó, Jancsi nézett azért némi Bogyó és Babócát, délután pedig orvul Misi egyik kedvencét kérte, amit Misi nem nézett... csak az ablakból figyelte a madarakat és az autókat - és a tükröződő mesét.

Andris elment három napra Bécsbe, tartom a frontot...

Jancsi is

 Nem vált be a reményem, hogy Jancsi tavalyi pár pöttye már bárányhimlő lehetett, nem, őt egészen durván elkapta ez a mostani kis családi járvány. Mindenhol pöttyös, a szájában belül is, magas láza van, és szenved. Szegénykém. A képét akár a gyermekgyógyászat könyvhöz is csatolhatnám, abban nem volt ilyen "szép" bárányhimlő-illusztráció...
Mondja is, miközben elkeseredetten szemléli a pocakját: "Jaj, Mama, bárányhimlős vagyok!" Azthiszem, ma ezt a mondatot hallottam tőle legtöbbször...

 Itt pedig elmélyülten duplóznak. Jancsi épít, Oszi rombol, de elégedetten játszanak együtt. Vagy egymás után... :)

Azóta is báránykodunk

A múlt héten Erzsó is kipöttyösödött.

Furcsa lesz kamasz korában, ha ez lesz a normális pöttyszáma, nekem legalábbis ilyen emlékeim vannak magamról. Bár az is igaz, hogy én mindig piszkáltam a pöttyeimet, ő pedig hozzájuk sem nyúl - kivéve egyet, ami külön nagyon viszket, de az a karján van.

De előtte még pont részt tudott venni a farsangon. Hatalmas tömeg volt, de nagyon ügyesen elmondta-táncolta a versét, és persze gyönyörű volt. Ő a tavasztündér, a kék fátyol a kezében a tavaszi szél, és a verse szerint igazából láthatatlan, csak megérezzük, ha ellejt mellettünk, mert minden kizöldül, kivirágzik, a lányok szoknyát vesznek, és itt a tavasz. Szóval jófajta tündérke.

Az utolsó képen a kedvencem a gyönyörű balettos lábtartása, olyan jó, hogy ezt is együtt csináljuk vele! :)

A héten volt gyereknap is, illetve annak indult, de sajnos nem akként fejeződött be. Misi ugyanis szaboltál. Nagyon keresgéli az útját, és még mindig sokszor azzal jelzi, hogy ő mennyire más, mint Erzsó, hogy csak azért sem működik együtt. Ezt régebben a gyereknappal nem csinálta, most már pár alkalom ráment erre, a felénél felállt, elment, közölte, hogy hülyeség az egész, és ő nem akar itt lenni. Nagyon rosszul esik, ha sokat készültünk az alkalomra, ha fontos dolgot akartunk átadni. Meg persze aggódunk, hogyan fogjuk ennek a kisfiúnak kedvelhetővé tenni a számunkra annyira meghatározó értékeket, amiket Erzsó lelkesen, és Misi orra alá dörgölve követ - és ezzel Misi lázadását keltegeti.

Szóval most már a legelején, amikor a gitárt a kezembe vettem, elvonult. Az is igaz, hogy nagyon későn kezdtük, mert a beteg gyerekek miatt nem tudtam elmenni vásárolni, és Andris munka után szaladt el. Talán a várakozás vette el a kedvét, mert előtte még készült, ő választott órákkal előre kezdőéneket.
Én pedig elkeseredtem, és azt mondtam, hogy akkor így, Misi nélkül nem tartom meg a hosszabb imát, amit terveztem, pedig jó lett volna. De ehhez nem volt lelkierőm. A vacsora elkészítése volt a második része az estének, ezt muszáj volt megcsinálni, bár kedvem ehhez sem volt, viszont nem volt más itthon. Így Misi megúszta a lelki részt, a buliban viszont benne volt. Talán így is volt a legjobb, attól, hogy én nem tudtam elég türelmet tartalékolni az estére, még jó vége lehetett.

Szóval pizzát sütöttünk. Mindenki kapott egy gombóc tésztát, kinyújtotta, és az asztalon levő mindenfélével megpakolhatta a pizzáját. Jancsién rengeteg olajbogyó volt, sonka, sajt, szóval finom lett. Misi az egészet beterítette apróra vágott sonkával, mintha mozaikot rakna, aztán ugyanilyen sűrűn telerakta füstölt sajt darabokkal, a tetejére pedig rengeteg sajtot halmozott. Az ő pizzáján enm kátszott, mi van a sajt alatt, de nagyon jó lett ez is. A fiúk tejfölös alapra pakoltak, Misi sok fokhagymával. Erzsó szív alakú tésztát nyújtott, a fele tejfölös, a másik paradicsomos, és volt rajta minden. Főleg gomba. A miénken meg főleg volt minden. :)

A napjaink elég mozgalmasan telnek, mind a négy gyerek itt nyüzsög, a betegek sincsenek rosszul, úgyhogy mindenkinek az a vágya, hogy ellássam programokkal, ölbenülős idővel, feladattal, étellel, és mesével. Hulla fáradtan várom este Andrist, aki vacsora előtt csatlakozik. Az esti mesét általában ő mondja, én addig pihenek, ha van erőm, azért a gyerekszobában maradok hozzá. Szeretem nézni őket.

A tegnapi estén pedig mi is farsangoltunk, Teréz vigyázott a gyerekekre11-ig, akkor hazajöttünk. És amikor ő is elment, visszamentünk bulizni. Olyan negyed 5-ig. Ma próbáljuk kiheverni. De nagyon jó volt.

És az esti fürdetésnél már a két kicsin is pöttyöket látunk...